Holland hajósok fedezték fel a 16. században dél-amerikai gyarmatukon, Guyanában ezeket a puha, barna-fehér bundájú állatkákat. Néhányat közülük hazavittek a gyerekeiknek játszótársul, Hollandiába. Itt az emberek gyorsan megkedvelték őket, és lassan más, európai országban is elszaporodtak.

Németországban nevezték el őket tengerimalacnak, mivel tengeri úton érkeztek az országba. A sertések malacainak még távolról sem rokonai, a rágcsálók közé tartoznak. Dél-Amerikában, főként Peruban évszázadok óta kedvelik ezeket a mókás állatokat. A tengerimalacokat már az inkák is ismerték, de ők valószínűleg a húsáért tartották. A malacokhoz hasonlóan hulladékanyagokkal táplálkoznak. Vadon élo egyedeik falkákba verődnek, és sziklahasadékokba, barlangokba húzódnak be.

A tengerimalacok nappal aktívak. Szelídek, kedvesek, bár kissé ijedősek. Általában szívesen hagyják simogatni magukat. Reggelenként füttyel üdvözlik gondozójukat. Vidáman röfögnek, s ha izgalomba jönnek, hosszasan visítanak. A tengerimalacoknak is szükségük va mozgásra, ezért figyeljünk arra, hogy ne maradjanak egész nap a ketrecükben. A lakásban szabadon engedhetjük őket. De vigyázat: mindent megrágnak, többek között az elektromos kábeleket is, ami halálos áramütéshez vezethet. Nyáron elkerített helyen, a szabadban is tarthatjuk őket. Sokféle tenyészetük van: ismerjük a simaszőrű tengerimalacot (fekete, barna, fehér színben), a két-három színű rozetta tengerimalacot (ezek többsége durvaszőrű, de lehetnek sárgák, barnák és fekete vagy hosszú szőrűek, továbbá sűrű, puha bundájú angórák is).

Tanácsok a vásárláshoz: lehetőleg öt-hathetes tengerimalacot vegyünk. A nőstények nem okoznak különösebb gondot, a hím tengerimalacoknak azonban meglehetősen erős a szaguk, s ez kellemetlenné teheti az egész lakás levegőjét. Legjobb, ha időben ivartalanítjuk őket. Ha nem akarjuk, hogy lakásunkban tengerimalac-kolóniák alakuljanak ki, akkor csupán egy állatot vigyünk haza. Ennek a megoldásnak nagy előnye, hogy ha a tengerimalac egyedül van, szorosabban kötődik az emberhez, és már kulcscsörgéséről felismeri a gazdáját. Fontos azonban, hogy mi is körültekintően gondoskodjunk kis lakótársunkról.

Ügyeljünk arra, hogy megőrizze az egészségét: szeme és orra tiszta legyen, száján és fülén ne lássunk pörköt, tiszta legyen a végbélnyílása, csillogjon a bundája, jól táplált és vidám legyen. Ha huzatot kap, könnyen megfázik, zihál vagy sípolva vesz levegőt, s akár el is pusztulhat.